73 éves korában elhunyt Király Jenő, Balázs Béla-díjas filmesztéta, egyetemi tanár, a hazai filmes gondolkodás legendás alakja. A Mozifolklór és kameratöltőtoll (1983), a Frivol múzsa (1994) és A film szimbolikája című nyolckötetes tanulmány szerzője utolsó interjúját a Filmvilágnak adta még 2013 decemberében. Ezt közöljük most újra.
Ha nem magyarul ír, már régen világhírű lenne. Idehaza mindmáig nem kapta meg az esztétikai munkásságának kijáró elismerést.
Sopronban születtél, édesapád orvos volt, akinek nevét ma köztér viseli a városban. Milyen útravalót hoztál a szülői házból?
Nehéz kérdés, nem is egy okból. Az ember többet tud másokról, a világról, mint magáról és az övéiről, mert a tudás a külsőre, az idegenre irányul, a belsőre, meghittre, rokonra inkább a hit. Bármely mű, könyv, kép, film, zenemű nemcsak kora korrekciója, de a szerző létének javított kiadása is (nem sikere, de sikerültsége mértékében). A szerző jobb, ha hallgat, rejtőzködik: valamelyik német író tiltakozott, amikor be szerették volna mutatni az utolsó cárnak. Nem akarta elveszíteni a nagy olvasó megbecsülését, félt, hogy a személy árt a művének.
