A szolgáltatók közötti kommunikációból készültek fel a hálózatok hibáinak kijátszására. Nem akar véget érni az Edward Snowden által kirobbantott botrány, amiről természetesen a kellő ütemben adagolt újabb és újabb dokumentumok révén gondoskodnak. A napokban olyan új anyag látott napvilágot, amely arra utal, hogy az NSA éveken keresztül igyekezett lehallgatni magukat a szolgáltatókat, hogy így készüljenek fel az új rendszerek kijátszására, a telekommunikációs hálózatok gondmentes megfigyelésére.
Legutóbb arról olvashattunk, hogy az USA-ban nem tervezik a szervezet tevékenységének korlátozását, most azonban újabb okot kaptunk a felháborodásra. Kiderült ugyanis, hogy az NSA nemcsak a mobiltelefonokat, azok tulajdonosait, de magukat a szolgáltatókat, valamint az azokat tömörítő iparági szervezeteket, így például a GSM Association belső kommunikációját is lehallgatta, mindent elkövetve, hogy még időben felkészüljenek az új technológiák, többek között a titkosítási algoritmusok kijátszására, akár az egyes hálózatokon elhelyezett hibák révén. Az AURORAGOLD néven futó projekt eredményeként 2012 májusában például a mobilhálózatok 70 százalékát figyelték meg, az akkor meglévő 985-ből 701 ilyen hálózatot monitorozva folyamatosan.
Több mint 1200, valamilyen szolgáltatóhoz vagy szervezethez, azok alkalmazottaihoz köthető e-mail fiókot figyeltek meg, az ezeken megforduló technikai dokumentációra, így például az úgynevezett IR.21 anyagokra vadászva. Ezek megszerzésével és részletes tanulmányozásával biztosították, hogy az új eljárások nem jelentettek akadályt a lehallgatások folytatásában, a mellékelt térképen pedig jól látszik, hogy alig akadt olyan ország, ahol semmi nem utal az ilyen jellegű tevékenységre. Példaként említik a 2011-es líbiai intervenció előtti heteket, ekkor az amerikai hadseregnek volt szüksége segítségre az ottani hálózatok lehallgatásában, ezt szintén az NSA közreműködésével oldották meg.
A titkosítási eljárások feltörése, azok kijátszása már korábban is felmerült a sajtóban, a Washington Post például már tavaly beszámolt arról, hogy a széles körben alkalmazott A5/1 algoritmust sikerült megkerülniük. A most megjelent anyag szerint azonban az újabb és erősebb változatok, így például az A5/3 sem jelent különösebb gondot, amiben az időben elfogott technikai dokumentáció, valamint a brit kollégák közreműködése is szerepet játszott.
