2011. július 22-én egy terrorista brutálisan megölt 69 tinédzsert és további 200 társukat megsebesítette a szocialista fiatalok nyári táborában a norvégiai Utøya szigetén. Az Utøya július 22. (Utøya 22. juli) nehéz dolgot kér a nézőtől: élje át milyen volt ott lenni a szigeten a terrortámadás bekövetkeztekor.
A néhány kritikus által csak „kínzáspornónak” bélyegzett, megosztó film kétségkívül jó szándékkal született. Erik Poppe rendező hangsúlyozta, figyelmeztetésnek szánják ezt a filmet egy olyan Európa felé, amely „elvesztette a fókuszpontját” és ahol jobboldali extrémizmus egyre általánosabbá válik. Az utøyai merénylőt szélsőséges politikai eszmék motiválták, a készítők arra akarták felhívni a figyelmet, hogy a gyűlöletet szító ideológia mindig szörnyű tragédiákhoz vezet.
A film lenyűgöző teljesítmény eredménye. Teljes 90 percét egyetlen beállításban vették fel, vágás nélkül. A történet a támadást megelőző húsz perccel indul, amikor a szigeten lévő fiatalok értesülnek egy kormányépület felrobbantásáról Oslóban. A vágás nélküli 90 perc nem csak a fiatal színészek – különösen a főszereplő, tizenkilenc éves Kaját alakító Andrea Berntzen – tehetségét dicséri, hanem az őket körülvevő stáb munkáját is. A Kaját folyamatosan, közelről követő kamera azt az érzetet kelti, mintha a néző is egy lenne a szigeten rekedt, hatalmas veszélyben lévő fiatalok közül. A film a valós idő múlásával érzékelteti a valós idő múlását. A rendező számára fontos volt, hogy valósághűen rekonstruáljon minden részletet, így a filmet valóban Utøya szigetén vették fel, a történet a támadás tényleges 72 percét mutatja be 72 percben, valamint a filmben elhangzó lövések száma is pontosan annyi, amit a merénylő ez alatt az idő alatt leadott.