1944-45 után több százezer ártatlan magyart hurcoltak el „málenkíj robotra”. A szovjet lágerekben szenvedő honfitársaink sorsa a rendszerváltásig a magyar film számára is tabutéma volt.
Az első magyar játékfilm a Gulág-élet embert nyomorító körülményeiről 73 évvel a jelentős számú magyar polgári lakosság szovjet kényszermunkatáborokba hurcolását, rabszolgasorban tartását és egy részük elpusztítását követően, és két-három generációval a túlélők hazaérkezése után készült el. A társadalmi emlékezetben mai napig nem kellő mértékben kibeszélt tragédia iránt a közönségfilm eddig közömbösnek mutatkozott. A magyar közelmúltnak ezt a szenvedéstörténetét is – más történelmi fehér foltokhoz hasonlóan – dokumentumfilmesek tárták fel először, negyven év kötelező hallgatást követően, a rendszerváltozás éveiben. A most bemutatott televíziós produkció, az Örök tél alkotóira különösen nagy súly hárult: filmjük hosszú távon meghatározhatja a bennünk élő képet a szovjet munkatáborokról. Történelmi amnézia ellen ugyanis a leghatásosabb orvosság a film. A készen kapott képek elképzelhetővé teszik a múltat, s ha elég erősek, nem is tudunk tőlük szabadulni: a kor és az azt rekonstruáló filmkép elválaszthatatlanul összekapcsolódik a nézőben. A szereplők sorsa pedig eljuttathat a katarzisig, megrendülten bevonódunk az akkor és ott történt tragédiába, majd a megrázó eseményeket átélhető élménnyé alakított történet ki is vezet a múlt szörnyűségéből – a világnak nem lett vége, s nekünk, leszármazottaknak filmemlék a szenvedés.
Az Örök tél is ezt az utat járja egyenes vonalú, kerekké formált történetével és igényesen rekonstruált láger-élet ábrázolásával. Történelmi hitelesség és fikció arányát úgy keveri, hogy jusson az ismeretterjesztésnek és a szerelmi melodrámának is, de elsősorban az alapozó történet szerepét vállalja, mikor lépésről lépésre jelenetbe és képbe foglalja a szovjet lágerekbe hurcolt emberek történetét. Kifejezett törekvése a főszereplő fiatal anya sorsán keresztül egyúttal a kollektív szenvedéstörténet elbeszélése, a történelmi helyzet „megtapasztalhatóvá” tétele. E kettős cél megvalósításának, a történelmi tragédia elbeszélésének és a melodrámai szál felépítésének igyekezete azonban gyengíti egymást, és kioltja a láger-szerelemben rejlő, időnként felvillanó feszültséget. Az Örök tél ezért kevésbé a láger-filmek újításaként, inkább a Gulág-világ magyar vonatkozásainak tisztességes illusztrációjaként működik.
