Krzsanovszkij három éven át forgatott totalitárius valóságshow-ja filmtörténeti kuriózum, amely nem csak feszegeti, de le is dönti a műfaj határait.
Film vagy „film”? Ilja Krzsanovszkij rendezésével kapcsolatban elsőként ez a nem elhanyagolható kérdés merül fel. A Dau. Natasa mindenféle használati utasítás nélkül kerül mozikba, ami az avatatlan néző számára azt sugallhatja, hogy befogadása semmilyen előzetes felkészülést, háttértudást nem igényel, de a fesztiválszereplések és a díjak (Ezüst Medve a Berlinalén) is azt hivatottak jelezni, hogy az alkotás önállóan is megítélhető.
A Dau valójában nem egyetlen filmet, hanem tucatnyinál is több, már bemutatott vagy még bemutatás előtt álló mozgóképet jelent, amelyek elválaszthatatlanul összefonódnak egymással. A projekt hagyományos filmként indult, Krzsanovszkij – első rendezése, a Titanic Filmfesztivál fődíját elnyert 4 után – Lev Landau szovjet elméleti fizikus és feltaláló életéről akart forgatni professzionális színészekkel. Több ezer castingvideó rögzítése után, közvetlenül a forgatás megkezdése előtt döntött úgy, hogy inkább amatőrökkel dolgozik, Oroszország helyett az ukrán Harkovban, ahol Landau életének egy meghatározó időszakát töltötte.
