A Spirál egy tóparti kamaradráma keretei között beszél az életellenes beszűkültségről.
Hogyan jött az életedbe a filmezés?
Tulajdonképpen véletlenül. Gyerekkoromban eszembe sem jutott, hogy filmrendező legyek. Jogot végeztem, mellette bábszínészként dolgoztam, de az csak egyféleképpen elégítette ki a kreativitásomat. Amikor a kolozsvári Sapientia Egyetemen indult film-fotó-média szak, beiratkoztam, mert érdekelt a televíziós újságírás, de végül a filmszakon kötöttem ki. Először rövid animációs filmeket készítettem, aztán a diplomafilmemmel, a Kakukk-kal az élőszereplős filmkészítést is kipróbálhattam. Akkor éreztem, hogy ezt szeretném csinálni. A filmrendezésben minden képességemet használnom kell, ez az a szakma, amely az érzelmeimet, az intuíciómat, a szociális és a szervezőkészségemet is megmozgatja.
