A Star Trek televíziós univerzuma a látványos akciók és epikus összecsapások helyett a sci-fi filozofikusabb vonulatát képviselte. A Csillagflotta hajói a tudomány, az etika és az emberi lét kérdéseit boncolgató hullámait szelték és a zsigeri attrakció helyett intellektuális izgalmakat kínáltak a közönségüknek. A kisebb képernyőn, sorozatként működő receptet másfél órába szűkíteni és a vászon is hatásosan visszaadni nyilván nem egyszerű. Az ingadozó minőségű egész estés Star Trek-mozik főleg a rajongóknak okoztak örömet, a semleges nézőket inkább az 1982-es Khan haragja, illetve az eredeti hagyományoktól élesen elkanyarodó kortárs újrafazonírozások hozhatták lázba. A bűnösebb élvezetekre, a hajmeresztően direkt üzenetekre és furcsa kikacsintásokra fogékony kisebbségnek azonban nem ezekkel, hanem az Űrszekerek hatodik felvonásával érdemes próbálkoznia. A nem ismert tartomány rendkívül szórakoztatóan egyensúlyozik az önfeledt jutalomjáték, a tudatos önparódia és a lelkes bénázás határán. Az 1991-es alkotásra ma már többen kultuszfilmként hivatkoznak – teljes joggal, tegyük hozzá.
