A videójátékok filmre vitelének legnagyobb buktatója a két médium eltérő természete: ami „odabent”, a gépen belül hatásosan működik, az a filmvásznon könnyen banálissá, hiteltelenné válik.
A játékok és a film kapcsolatáról, egymásra hatásáról rengeteg cikk jelent meg az utóbbi időben mind a gamer, mind pedig a filmes sajtóban. Sokak szerint ma már nem is érdemes külön vizsgálni a két párhuzamosan fejlődő médiumot, inkább egyfajta „transzmediális” hatásmechanizmust, vagyis együttműködést, a motívumok átjárhatóságát kellene tanulmányozni. A kiábrándítóan gyengére sikerült Assassin’s Creed adaptáció azonban újból felveti a kérdést: miért ennyire aszimmetrikus a játékok és a filmek viszonya? Míg Hollywood hihetetlenül termékenyen hatott a játékokra, a játékadaptációk rendre elbuknak, a videójátékok eszközkészlete pedig nehezen szivárog át a filmekbe, jobbára a képi gegek szintjén marad. A két médium nagy találkozása úgy tűnik, várat még magára.
