A FILMELMÉLET MESTEREI
Kovács András Bálint: A filmről gondolkodás művészete (Bíró Yvette 90. születésnapjára)
Kelecsényi László: A hivatásos túlélő (Bíró Yvette)
MAGYAR MŰHELY
Soós Tamás Dénes: Idő és figyelem (Beszélgetés Kocsis Ágnessel)
Vajda Boróka: Az önazonosság útjain (Teketória/Pál Adrienn)
Murai András: Meghurcoltak igaza (Varga Ágota történelmi dokumentumfilmjei)
Soós Tamás Dénes: Kemény versenyben (Beszélgetés Kollarik Tamással)
FELLINI 100
A cirkusz és az álom Fellini kulcsmotívumai. A Maestro a Satyricont tartotta leginkább álomszerű filmjének. Azt emlegette, hogy elragadta Petronius pogány, ókori világa, de már forgatás közben rádöbbent, hogy semmiképp nem tudja, nem akarja az antikvitást hűen, történészi precizitással ábrázolni; filmje tehát átfordul, átzuhan valamiféle saját álomfantáziába.
Bikácsy Gergely: Álom a cirkuszról (Fellini 100)
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
Kránicz Bence: Perzselő színek (Lorenzo Mattotti: Tüzek)
Varga Zoltán: A medve titka (Lorenzo Mattotti: Medvevilág Szicíliában)
ÚJ RAJ
Jurdi Leila: Bűn és bűnhődés Kínában (Diao Yinan)
A ZSÁNERFILM TRENDJEI
A járvány „fertőzőképessége” nem csak a biológiai tényezőkön múlik, hanem azokon a kulturális reprezentációkon, mozgóképeken, amelyek a médiában megmutatják a láthatatlan ellenfél kiváltotta hatásokat. A járvány körüli média-hisztéria a vírusok terjedéséhez hasonló epidemiológiai törvényszerűségeket mutat.
Nemes Zoltán Márió: Képfertőzés (Járványfilmek)
Andorka György: Horror vacui (Leigh Whannel: A láthatatlan ember)
Herpai Gergely: A Gonosz érintése (Hősök, akiket imádunk gyűlölni)
