Rokhsareh Ghaem Maghami filmje egy afgán menekült lányról szól, akinek minden vágya, hogy rapper lehessen. A filmesek forgatás közben úgy döntenek, hogy segítenek Sonitának, és megmentik attól, hogy a család pénzért kiházasítsa őt. Az iráni rendezőnővel a 13. Verzió Nemzetközi Emberi jogi Dokumentumfilm Fesztiválon beszélgettünk. (A filmet november 12-én, szombaton 18:15-től lehet megnézni a Toldi moziban.)
Filmvilág: Hogy van Sonita mostanában?
Rokhsareh Ghaem Maghami: Sonita még mindig az Egyesült Államokban él, ahol jövőre fejezi be a középiskolai tanulmányait. Továbbra is rappel, miközben jogi pályára készül. Szinte magától értetődő, hogy az emberi jogi terület érdekli, és már most sokat tesz azért, hogy a gyerekházasságok ügyében változások történjenek. A filmmel ő is sokat utazik, de Afganisztánban azóta nem járt, hogy a segítségünkkel eljött onnan. Azt mondja, hogy tanult emberként szeretne majd visszatérni, hogy érdemben is hozzájárulhasson az ország újjáépítéséhez.
FV: Hogyan találtál a témára?
RGM: Az unokatestvérem szociális munkás annál a gyermekvédelmi szervezetnél, amely a filmben is szerepel, és amely segített Iránban a papírok nélkül élő menekült kamaszlánynak. Ő jelezte, hogy van egy tehetséges fiatal a védencei között, aki rapper szeretne lenni és szüksége volna a támogatásra. Segítettem abban, hogy Sonita zenei képzése egy ismerősöm révén elkezdődjön, és szépen lassan egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Kezdetben eszembe sem jutott, hogy filmet szeretnék csinálni róla, de egy idő után természetesnek tűnt, hogy csak ő lehet a következő témám. Úgy kezdtük a munkát, hogy a rendező és az operatőr is én voltam egy személyben, a többi stábtag csak később csatlakozott a csapathoz. Szerencsére sikerült olyan partnereket találnom, akik hasonlóan elkötelezettek voltak abban, hogy ez a film elkészüljön, így Sonita a bizalom és elhivatottság légkörében megnyílhatott nekünk.
